Eurotopia 2016 – Budapest

Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium
&
Stedelijke Scholengemeenschap Nijmegen

2016.03.09-18.

Hollandiából hazaérvén visszatértünk szürke, iskolás hétköznapjainkhoz, és „kitörő örömmel” fogadtuk, hogy ettől függetlenül nem lesznek szabad péntekjeink. Ugyan a csodálatos színdarabot már nem kellett próbálnunk, a csapatbeosztásokat és a programtervet 628 ezredszerre is meg és át kellett beszélnünk.

Március kilencedikén „hajnali” fél 11-kor találkoztunk a Liszt Ferenc repülőtér 2A termináljában. Hivatalosan háromnegyedkor érkeztek volna, de egy kis aranyos elhagyott bőrönd miatt bombariadót rendeltek el: a leszállókat nem engedték az előcsarnokba, és minket is kiparancsoltak az épület elé… körülbelül fél percre, mert utána visszamehettünk. A bőrönd sorsa egy eszméletlenül hatásos KARTONFAL mögé való száműzetés lett.

Na, mindegy. Laza egy óra várakozás után megláttuk holland barátainkat.

Miután mindenki végigölelgetett mindenkit, és mindenkitől megkérdeztük hatszor, hogy „Milyen volt az út?”, megbeszéltük, hogy délután találkozunk a városban. Hazamentünk lepakolni, pihenni, ebédelni. A délutánt a városban töltöttük, ki biciklivel, ki Bubu-teával.

Az első iskolai napunkat a média teremben kezdtük. Anna néni és Tamás bácsi köszöntő beszéde után két csoportra osztódtunk, és míg az egyik csapat Livi nénivel kokárdákat készített, a másik Meszéna Éva nénivel vett részt egy izgalmas kvízjátékban, amelyben Hollandiát és Magyarországot hasonlítottuk össze. Majd cseréltünk. Ezek után E&O óránk volt (minden nemzet saját tanárával töltött órája a tapasztalatok, problémák megbeszélésére), amin megbeszéltük az első napi tapasztalatokat.

Az iskolában ebédeltünk, majd felsétáltunk a Budai Várba, ahol a várnéző séta után kaptunk egy kevés szabadidőt. Azonnal megrohamoztuk a szuvenír boltokat és a Ruszwurm cukrászdát. Később legyalogoltunk a Batthyány térre, ahol BKK hajóra szálltunk. A hajókázás jó kis kalandnak ígérkezett, mivel már éppen sötétedett és már előre örültünk, milyen csodálatos látványt fognak nyújtani a fénybe boruló épületek. Azt azonban nem sejtettük, hogy utazásunk csak percekig fog tartani. Egyszer csak ugyanis sűrű füst kezdett szállni a hajó motorjából, a matrózok kiabáltak, és gyorsan kikötöttünk a szemközti parton, a Kossuth téren. Eléggé lehűlt a levegő, úgyhogy villamosozni akartunk volna, de azt mondták, mindjárt érkezik a mentesítő járat. Nagyjából negyed óra fogvacogás, hiszti és tehetetlenség után elengedtek minket, aminek eredményeképpen legtöbben a Hősök terén lyukadtunk ki. (Meg Michelle új Nike melegítője is.)

Első péntekünket dupla-tesivel kezdtük, amit Tamás bácsi interaktív történelem órája követett. E&O után ebédeltünk.

A délután csapatjátékokkal telt. Csapatokra osztottak minket és a többség egy városnéző portyával kezdett. A feladat az volt, hogy egy kis feladatlap útmutatásai alapján keressünk meg 10 nevezetességet a belvárosban és mindegyiknél készítsünk egy-egy vicces képet.  Ezeket aztán el kellett küldeni a tanároknak. A maradék csapatok a Gozsdu udvarban található szabaduló szobákba mentek.  Aztán később cseréltünk. Mindkét játék izgalmas és persze fárasztó volt. És természetesen jó móka is. A késő délután és a kora este mindenkinek mással telt, voltak, akik valakinél összegyűltek, mások plázáztak.

A szombat és a vasárnap családi nap volt, de persze sokan szerveztünk közös programot kisebb csapatokban. Voltak, akik állatkertbe mentek, mások kirándulni vagy várost nézni, de olyanok is akadtak, akik az Aquaworld-öt részesítették előnyben.

Bár március 15. miatt a hétfő iskolaszünet volt, mi ezt nem nagyon éreztük, ugyanis már kora reggel Újpesten kezdtünk, ahonnan busszal mentünk Visegrádra. Miután megmásztuk a hegyet és jól megnéztük a Dunakanyart, egy kisebb túrával eljutottunk a bobpályához. Egészségügyi sétánknak nem volt sok eredménye, mert akkora sor állt a bobnál, hogy azzal a lendülettel vissza is fordultunk. A maradék időnket szuvenír vásárlással, evéssel és ücsörgéssel töltöttük, aztán szépen lassan lesétáltunk (vagy inkább legurultunk) a hegyről, felszálltunk a buszra, és visszazötyögtünk Újpestre. Ott ismét többfelé osztódtunk, jó páran Sukiékhoz mentünk, ahol egy jó kis Twister-party után pizzáztunk (innen is köszönet Suki szüleinek), aztán nemsokára mindenki hazacsordogált.

Március idusán, kedden ugyan szakadt az eső, mi mégsem adtuk fel, és a technika órán készített kokárdákkal feldíszítve felszálltunk a szentendrei HÉV-re, amiről hamarosan kiderült, hogy csak Békásmegyerig közlekedik. Sebaj, vacogva ugyan, de megvártuk az igazi szentendrei HÉV-et. Leszállván besétáltunk a főtérre, gyrosoztunk, áztunk-fáztunk, szuvenír boltokat nézegettünk, vacogtunk, forrócsokiztunk, megfagytunk, de azért fagyiztunk… szóval egészen jól elvoltunk, az időjárás ellenére is. Miután mindenki megvolt, megkerestük a tanárokat (akik nyilván még a Szamosban ültek), és elindultunk vissza. A Margit hídtól sokan mentek Petihez, a maradék pedig (megint) Bubu-teázni indult. Később mi is Petinél kötöttünk ki, de ez mellékes.

A szünet utáni első iskolanapunkat E&O-val kezdtük, majd angol órán Anna nénivel megismertük a Kockás fülű nyuszit és Miffyt, a holland, kockátlan fülű nyulat, majd cserélve a másik csoporttal, énekóránk volt Eleni nénivel, ahol a Dunáról fújó szél segítségével hajlott a vessző a megért szőlő alatt.

Ismét a suliban ebédeltünk, aztán a Millenárisra mentünk, ahol sok-sok csoportra osztva megnézhettük (de nem láttuk!) a Láthatatlan kiállítást.

Másnap, az utolsó teljes napunkon az Európa Pontban kezdtünk, ahol az unió Youth programjáról, azaz a fiatalok (16-30) részére ajánlott tanulási-, és álláslehetőségekről hallgathattunk meg egy interaktív előadást. Kevés szabadidő után (amit a Mammutokban töltöttünk) közösen „elbékávéztunk” a Parlamenthez, ahol szervezett látogatáson nézhettük meg a gyönyörű épület belsejét.

Ezen az estén került megrendezésre az a bizonyos Dinner party, ahol a fogadó szülők finomabbnál finomabb ételekkel vendégelték meg a holland gyerekeket és tanáraikat. Nem sokkal később elkezdődött a „disco & karaoke party”, ami után mindenki ment a maga útjára: haza, illetve a városba egy utolsó közös estére.

Pénteken délelőtt mindenki csomagolt, pár tusfürdő és ruhadarab egészen biztosan itt maradt, de nem volt mese, egy órára ki kellett érni a reptérre. Ott, miután becsekkoltak a holland diákok, mindenki végig ölelgetett mindenkit, aztán megint, aztán sírtunk kicsit, aztán még egyszer megölelgettünk mindenkit, majd lassan, de biztosan elindultak az átvizsgálásra, mi pedig szipogva hazaindultunk.

Összességében sikeres csereprogramot zárhatunk le, ha mást nem, tapasztalatot egész biztosan sokat gyűjtöttünk. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett benne, segített nekünk, vagy csak hátulról támogatott minket. Köszönjük a szülőknek, hogy bevállalták egy idegen diák fogadását, és köszönjük Anna néninek, Andi néninek és Balázs bácsinak a sok szervezést és kísérgetést.

Jövőre pedig sok sikert kívánunk az újabb magyar csapat(ok)nak!

Ágoston Anna, Barabás Dóri és Prókai-Kiss Annamária

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.